Miért fontos a mozgásszervi problémák kezelése?

Amikor egy ízület fáj, a test nem vár engedélyre: azonnal épít köré egy védekező mintát. A kutya áthelyezi a súlyát, kíméli az egyik oldalt, rövidebbet lép az érintett lábbal, és megváltoztatja a fej- és háttartását. Rövid távon ez pontosan azt teszi, amire való — csökkenti a fájdalmat.

A baj az, hogy a szervezet nem tudja, mikor kell abbahagynia. A kímélő minta akkor is megmarad, amikor az eredeti ok már megszűnt.

A panasz ritkán ott van, ahol a tünet látszik.

A kompenzáció ára

Vegyünk egy tipikus lefutást. A kutya bal hátsó térde fáj. Áthelyezi a súlyt a jobb hátsó lábra és az elejére. Néhány hónap alatt:

• a bal comb izomzata leépül, mert kevesebb munkát kap;
• a jobb hátsó végtag ízületei tartósan túlterhelődnek, és ott is megindul a kopás;
• az ágyék- és háthosszizom feszessé válik, mert innen érkezik a pótlólagos stabilizálás;
• az elülső végtagok — amelyek eleve a testsúly hatvan százalékát viselik — még többet kapnak, ami vállfeszüléshez vezet;
• a megrövidült lépés miatt a nyakizomzat is beáll.

Ekkorra a kutya már nem egy fájó térddel él, hanem egy egész átrendezett mozgásmintával. Ez a magyarázata annak, hogy sok gazdi szerint a panasz „hirtelen” jelent meg: valójában hónapok óta épült, csak akkor lett látható, amikor a kompenzáció is kifogyott a tartalékból.

Az idő nem semleges

Két dolog miatt számít, hogy mikor lépünk közbe.

Az egyik az izom. A leépült izomtömeg visszaépíthető, de lassan, és minél régebb óta tart a folyamat, annál lassabban. Egy néhány hetes kímélés után a különbség pár hét alatt behozható; egy másfél éve tartó sántaság után hónapokról beszélünk.

A másik a porc. Az ízületi porc regenerációs képessége korlátozott. Ami elkopott, az nem nő vissza — itt már csak a további kopás lassítása és a fájdalom kezelése a cél. Éppen ezért a legtöbbet azzal lehet nyerni, ha a panasz még nem érte el ezt a szakaszt.

Mire irányul a kezelés?

Nem csak a meglévő fájdalom csillapítására. A tényleges cél a kompenzációs kör megszakítása: oldani a túlfeszült izomcsoportokat, aktiválni és visszaépíteni a leépülteket, visszaadni az ízületek mozgástartományát, és helyreállítani a szimmetrikus terhelést — mielőtt az a következő problémát létrehozná.

Ezért nézem meg mindig az egész állatot, nem csak azt a lábat, amelyikre a gazdi mutat. A tünet és az ok gyakran nem ugyanott van.

Mikor forduljon szakemberhez?

Nem kell megvárni a látható sántaságot. Ha a kutya nehezebben áll fel, kihagy egy korábban rutinszerű ugrást, rövidebbet sétál, megváltozott a fekvési pozíciója, vagy simogatásnál elhúzódik egy testtájékon — ez már elég ok a vizsgálatra.

Az első lépés minden esetben az állatorvos: a diagnózis mondja meg, mivel állunk szemben. A manuálterápia ezt követi, és ehhez igazodik.